A hit, vallás, filozófia, orvostudomány, pszichológia és spiritualitás magas szintű művelésével eltöltött életek után azzal a feladattal születtem most le, hogy az évszázadokon keresztül saját gazdagodásomra elsajátított tudást megosszam a többi emberekkel. A mostani életem is ezeknek az anyagoknak a felelevenítésével foglalatoskodott és most már eljutott ama formába, amikor gondolat, szó, cselekedet egy és ugyanazon energia szinten működik és áramoltatva van részemről.
Szeretettel ajánlom Nektek a megjelent könyvem, amely a légzésterápiáról, a Jungi pszichoanalízisről, a pszichoszomatikus feldolgozásokról és a legalapvetőbb spirituális tanításokról szól, amely egy új életmodellt állít rendelkezésünkre, hogy jobban megismerve Önmagunkat fejleszteni tudjuk a felsőbbrendű Én-tudatunkat és a bennünk lévő boldogságot a kiteljesedés útján járva eljuttassuk a nagy Beteljesedés vágyálmába!
Sorsunkat gondolataink teremtik, ami esély arra, hogy kívánságaink szerint alakíthassuk életünket.
Sorsunk alapjában véve egészségi állapotunktól függ.
Ez a könyv szeretné megmutatni a sok út közül azt az utat, amelyen járva a betegség legyőzhető, az egészség fenntartható, megerősíthető és elérhető a végső cél, amely nem más, mint a boldogság megélése Önmagunkban, Családunkban, Társadalmunkban és nem utolsó sorban, az Univerzumban!Ez a könyv, saját magam mása, képmása, életem léte, az itt és most megélése, a Jelen.
Önmagam bemutatása, ki is vagyok én, mit is tudok, ez annyira pragmatikus számomra. Ki is vagy? Hát ki kell, hogy légy? A csend, a hang, a mosoly, az ölelés, a sikoly, a néma, a harag, a földrengés, az ár, az apály… s sorolhatnám.
Pszichoanalitikus vagyok: - analizálok de pártatlan maradok. Mint a matematikus, fizikus, kémikus. Racionálisan, logikusan, de érzelmekkel! J! Megfogtalak, erre nem is gondoltál! Nálam minden szabad, minden lehet, jó és rossz egyaránt. Minden egy! Miért?! Mert azt TE döntöd el, Te teremted.
Te tudod, miért is akarod azt megélni. Az egy másik kérdés, hogy a helyzetnek meg fele-e, jövőt építhetek-e perspektívaként és, hogy az milyen?
Az ember az én létemben 4 testből áll: fizikai test, érzelmi test, szellemi test, mint gondolkodó és spirituális test.
Fontos nálam ennek az egységét megélni, így létezni: gondolat, szó és cselekedetként.
Az én világomban minden energia és információ. Ezen kívül egységet alkot a tudattalan és tudatos világával, elfogadja létüket és törekszik a felsőbbrendű Én – tudathoz, aki sorsának akarata megteremtésében munkálkodik, elfogadja Isten akaratát.
Úgy érzem, tudatában vagyok felelősségemnek ezért óvatosan és pártatlanul élek.
Pártatlanság: senki Veled, senki ellened vagy senki sem ellenséged, senki sem barátod.
Erről a pártatlanságról szeretnék írni, ami a saját munkámon belüli pártatlanságot reprezentálja és abba az élménybe részesít, hogy megéljem a pártatlanság nagy mágikus misztériumát, mint egység a Létben.
"Általában borzasztó dolog a zene, írja Tolsztoj – mi is az tulajdonképpen? Én nem tudom. Mi a zene? Mit csinál? Azt mondják, a zene hat, borzasztóan hat, de egyáltalán nem lélekemelő módon. Nem lelket felemelő módon, vagy lealacsonyító módon, hanem lelket felizgató módon hat. A zene hatása alatt úgy látszik, valamit értek, amit nem értek, hogy képes vagyok valamire, amire pedig nem vagyok képes."
Tolsztoj ezekkel a szavakkal Beethoven mágikus zenéjét jellemzi. A zene lelket felizgató módon hat. Nem lelket felemelő, vagy lealacsonyító, hanem felizgató módon. A beethoveni zene, idéző zene. Mágikus zene, mint ahogy Dosztojevszkij írása mágikus írás. Ez a lelket felizgató művészet, szemben a lelket megfékező művészettel, a mágikus művészet, amikor képes vagyok valamire, amire pedig nem vagyok képes, amikor értek valamit, amit nem értek.
Ez a mágia. Ez a mámor és az imagináció és az entuziazmus!
Mindent a helyére tesz, kiegyensúlyoz, fegyelmez és felemeli a lelket.
A mágikus művészet a mélységet felidéző és az egyensúlyt felbontó művészet, amely lelket felizgató módon hat, mint a Faust, vagy egy Beethoven-szonáta, vagy egy Van Gogh-kép, vagy egy kései Michelangelo-szobor és eljuttat a mindenségbe egy örvényen keresztül. Vagyis az alkotás készül, kezdődik az élet, de az ember nem tudja, hogy mi lesz...
Pártatlan, csak ott van, figyeli, szemléli, kontemplálja, nem azonosul… Tudatára ébred! Megérti, hogy minden energia és információ. Ugyanaz az energia hordozza, mint a pozitív, mint a negatív információt és akkor vagy pártatlan, amikor tudatában vagy ennek az energiának.
Ennek alapelve:
„ Uralkodik rajtunk minden, amivel azonosulunk,De mi uralunk mindent, amivel nem azonosulunk. „
A realitás megismeréséhez tudást meghaladó ismeret kell.
A költők, festők, misztikusok, filozófusok, zeneszerzők, tudósok mind, mind megsejtették ennek igazát. Mind, mind földi szintű példákból indultak el, emberi érzelmekkel telve, kibontakoztatták és elengedték, hogy meghaladva önmagukat, művűket, kiteljesedve beteljesüljenek!
Mindehhez egy szemlélődő, kontempláló állapotra volt szükségük, ahol csak vannak.
Ekkor megérkezik az ember arra a területre, amely rendszerint a tudatfeletti tartománya és ennek élő, valós jegyei a következőek
- megvilágosodás, fény (vagy általánosságban, vagy egy-egy problémával kapcsolatban)
- béke
- harmónia és szépség
- öröm és üdvözült állapot
- hatalom, a szellem hatalma, nagysága,
- egyetemesség, örökkévalóság.
Most már rátérhetnék, a saját munkámon belüli pártatlanságot reprezentáló témakörre, melynek feladata: A tudat éber állapotba való hozatala, kitágítása: a belső tudattalan világ felfedezése, meghódítása, felemelése a tudatfeletti szintekhez és kiteljesedés az Univerzumban.
Mindez a Jungi pszichoanalízis és a transzperszonális pszichológia segítségével.
Az emberiség napjainkban komoly kollektív és egyéni krízis állapotában van: általános érzés a mindennapi élettel való elégedetlenség.
Kétféleképpen fejeződik ki a mindennapi valóság elleni lázadás
- a külső világról szerzett tudás növelése (űrkutatás, a természet erőinek igába fogása, nukleáris energia stb.)
- a belső világ megismerése (növekvő érdeklődés a pszichológia iránt).
A tudat kitágítása három irányba történhet
- lefelé: ez a tudattalan (tudatalatti) felfedezésének és tudatosításának az útja, ami némi hasznot hozhat, de mindig ott leselkedik a mélység vonzása (pszichoanalízis).
- vízszintesen: másokkal, a természettel és a dolgokkal való azonosulás, részesedés belőlük. Van egy hajtóerő, amely a kollektív tudat felé hajtja az embert, hogy szökjön meg saját tudata elől.
- felfelé: kétféleképpen: a tudatközpont (az én) emelése vagy megnyílás, hogy a felsőbb energiákat be tudjuk fogadni. Növekvő interakció alakul ki tehát a tudatos én és a tudatfeletti szintek között, a legmagasabb ponton pedig kapcsolat épül ki a transzperszonális Selffel.
- Alsó tudattalan
- Középső tudattalan
- Felső tudattalan
- Tudatmező
- Tudatos ÉN (EGO)
- Felsőbb ÉN (SELF)
- Kollektív tudattalan
A legmagasabb elérhető állapot a személyes, tudatos Én és a Self egyesülése, amely egyszerre individuális és univerzális, vagyis a vele való egyesülés „ablak” a világ egyetemességére, a transzcendens Valóságra.
A pártatlanság feladata az én személyemben az, hogy mint szemlélődő vagyok jelen a Jelenben.
Ha ezt elérte az ember, utána kisugározza a környezetére, és ha sok ilyen ember összefog, akkor előbb-utóbb sikerül létrehozni egy új civilizációt, amelyben az embereknek sikerülni fog megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket.
Dr. Márton Csilla
www.aboldogitolegzes.eu
